Körséta az Óbudai-szigeten, Budapest hatalmas, vízre épített parkjában. Meglátogatjuk a természetesközeli, zegzugos árparti erdőket, szétnézünk a Duna kavicsáról, és felkeressük a park gyerekek számára is izgalmassá részeit.

A kanyari szorosából kilépve lelassuló Duna által lerakott hordalékból eleinte zátonyok, majd esetenként szigetek épülnek. Ilyen az Óbudai-sziget is, melyet később persze – városi terület lévén – mesterséges feltöltésekkel és kotrásokkal formáltak.

A sziget északi csúcsa a környék legismertebb vízimadár-vonulási megállója. Az átvonuló madarak között az összes közép- és észak-európai faj előfordul. A füzes-nyáras, vadszőlős galériaerdőben nyaranta énekesmadarak költenek.

A sziget északi részét egykor – a korábban az egész szigetet beborító erdő kiirtása után – mezőgazdasági területként használták. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa már az 1930-as évek közepén az akkor Nagy-szigetnek nevezett területet erdő- közkert-területnek irányozta elő, de ez akkor nem valósulhatott meg. 1974 májusában készült el az Óbudai-sziget Részletes Rendezési Terve, amely városi közpark létrehozását írta elő. A munka több ütemben valósult meg, 1975 májusára készült el 340 000 m² park és a szükséges utak, parkolók kialakítása, valamint a nyugati parton 2 kilométer erdei tornapálya. A következő ütemben az északi szigetcsúcs rendezése történt meg. Az Óbudai Gázgyár, mely a Duna budai oldalán, az Óbudai-sziget északi részével egy magasságban terült el, 1913-tól 1980-ig működött. Ebben az időszakban az Óbudai-sziget északi részén is létesítettek gáziszap-ülepítőket, melyeket ebben az ütemben rekultiváltak.

1980-ra elkészült a 63 hektáros park, 17 hektár parti erdő és egyéb terület, ródli domb, csúszdák, 6 db teniszpálya, valamint játszóterek. 1982-ben állították fel Szabó Gábor Sellő szobrát. Hivatalosan Óbuda, Buda és Pest fővárossá egyesítésének 100. évfordulója alkalmából, 1983-ban adták át a közparkot Május 9. park néven. A Duna-part egykor jellemző, erdős-sztyepp jellegű növénytakaróját, az úgynevezett galériaerdőt az emberi beavatkozás szinte teljesen eltüntette a budapesti szakaszon, így az Óbudai-sziget északi felének természetközeli állapotú partvonala az egyik legutolsó látható példája maradt. Az alacsonyabb vízállások idején még megfigyelhetjük a folyó által erodált és folyamatosan változó part szerkezetét is.

További képek