Az Óbudai-sziget, vagyis más néven a Hajógyári-sziget, nevét az egykor itt működő gyárról kapta. A hajógyár a sziget déli részén, az öböl két oldalán terül el és kb. 32 hektárt foglal el. A negyvennél több épületet magába foglaló, 150 éve zárt gyárterületen a beépítést az ipari építészetre jellemző, technológia határozta meg. Védett épületei között van a Tengely-, és csőszerelőműhely, a Trafóház, az Asztalosműhely, a Központi raktár, a Porta és irodaház, a Hajóvillamossági és mázoló műhely, a Központi öltöző és a Kompresszorház.

Az 1829-ben alapított Első Dunagőzhajózási Társaság a Bécs melletti Florisdorfban kezdte meg működését. Az ottani lehetőségeket hamar kinövő hajógyár számára 1833-ban Széchenyi István ajánlotta téli kikötőnek, illetve gyárnak az Óbudai szigetet.

1835-ben alapították meg itt az Óbudai Hajógyárat, amely Budapest egyik legrégebbi hajóüzeme volt, fénykora az Óbudai Szigeten az 1980-as évekig tartott.

1836 októberében bocsátották vízre az első, itt épített hajót, a 400 fő befogadására alkalmas, oldalkerekes Árpád gőzhajót. 1838-tól a személyhajók mellett uszályokat és vontatókat is gyártottak, 1839-ben itt készült a kontinentális Európa első acél testű hajója, a Sophie. Az Óbudai Hajógyár monopol helyzete az új hajógyárak megépítésével megszűnt, utolsóként, 1988-ban a gyár alapítójáról, Széchenyi Istvánról elnevezett Széchenyi jégtörő hagyta el a gyárat, amelyet 2000-ben számoltak fel végleg, de épületei – kívülről – ma is megcsodálhatók.

További képek