Az óbudai Gázgyár nemcsak szép tornyairól és épületeiről híres, hanem a gyár mellett épült két lakótelepéről is. A munkástelepet Almási Balogh Lóránd, a tiszti telepet Reichl Kálmán tervezte, mindkettő 1914-ben épült.

A gázgyárat megnyitásakor, 1913-ban a kontinens legkorszerűbb gyáraként emlegették, és ettől nem maradt el a dolgozóknak épült lakótelep sem, amely szinte teljes körű szolgáltatást nyújtott az itt élőknek. Száz lakást építettek itt a munkások számára, a telep, amelyet gyakran hasonlítanak a Wekerle-telephez is gyakorlatilag olyan volt, mint egy város a városban. A lakások U alakban épültek, egy nagy nyitott kertet körbevéve, az épület két hosszanti szárnya a gyár óvó karjait jelképezte ezzel is hangsúlyozva, hogy a gyár vezetése biztonságot és kényelmet szeretne nyújtani dolgozóinak. Amellett, hogy óvoda, művelődési ház, bolt, fodrász és még sok más szolgáltatás elérhető volt a telepen, a lakóknak például hintót biztosítottak a bevásárláshoz, a háborús kényszerhelyzetben pedig az állattartást is engedélyezték, nem csak a házak mögötti kiskertekben, de a parkokban is.

A munkások lakótelepe még ma is falusias hangulatot áraszt, hatalmas platánfák árnyékában álló kis házaival. Még mindig laknak itt emberek, akiknek szüleik, nagyszüleik vagy akár ők maguk a Gázgyárban dolgoztak.

A gázgyári munkásoknak épült teleptől nem messze, az Óbudai-szigettel szemközt találjuk a tisztviselői telepet, ahol a platánfák között megbújó villákban a gyár vezetői laktak. A gyár munkásai közül sokan jártak át ide cselédként is. A villák szigorú hierarchiát követtek, a vállalatvezető otthona a VII-es számot kapta, tőle délre pedig szimmetrikusan helyezkedtek el a felsővezetők házai. Ma az igazgató házában egykori sofőrje él.

Az óbudai Gázgyárról további információkat itt olvashatunk.

További képek