A jelenlegi Római Strandfürdő területén ma is működő gyógyvizű források táplálták a római kori Budapest egyik legnagyszerűbb ipari és technikai létesítményét, a vízvezetéket. Ez szolgáltatta a folyóvizet nemcsak a polgárváros, de egyes időszakokban a legiótábor és a katonaváros lakóinak is.

Az aquincumi polgárvárost a közepe táján átszelő vízvezeték kb. 4-5 kilométer hosszan húzódott: a mai Római fürdő területén feltárt 14 forrástól a katonai amfiteátrumig. Boltívekből összekötött pillérekből állt, de néhol földalatti vezetékeket is feltártak. A források vizét emelőkkel juttatták el a pillérek tetején elhelyezkedő vezetékekbe, amelyeknek felső részébe függőlegesen 16 cm átmérőjű ólomcsöveket építettek be.

A vízvezeték déli irányban a polgárváros északi kapuja mellett lépett a városba, s a városon belüli több mint 200 méteres szakasz után a déli városfalat átlépve vezetett tovább a katonaváros irányába. A mintegy 5 kilométer hosszú aquaeductus kb. 1-2 fokos lejtéssel szállította a vizet. A vízvétel a különböző szakaszokon a vízvezeték mellé épült elosztó és tárolótartályokból történhetett.

A vízvezeték működtetése szervezett hátteret igényelt, ezért a római uralom felbomlásával együtt, a IV. század végétől a vízvezeték rendszeres működése megszűnt.Középkori forrásokban, oklevelekben még említik, metszeteken ábrázolják.

A pillérek maradványai az Aquincumi Múzeumtól északra lévő parkban láthatók, az aquaeductus helyreállított szakasza a Szentendrei út keleti felén Aquincum és Kaszásdűlő között tekinthető meg.

Tipp

Az óbudai római emlékeket bemutató sétánkkal megismerheti a III. kerület legértékesebb ókori leleteit.

További képek